Nyra Solen naplója – 2. bejegyzés

Idő: a belső világ csendje. 

Helyszín: a kanapém – vagyis a parancsnoki központom.

Ma egy fontos döntést hoztam: pihenek.

Nem menekülésből, nem lustaságból, hanem azért, mert tudom, hogy amit délutánra tervezek, ahhoz erő kell.

Tegnap mindenem ott volt a konyhában – fakanálban, lisztben, tojásban, emlékekben.

Ma viszont magamat kell összegyűjtenem.

A rendszer figyel. Mindig figyel. De én már nem félek tőle.

Mert megtanultam, hogy a csend nem gyengeség, hanem stratégia.

Mielőtt belépek egy olyan térbe, ahol mosoly mögött villan a penge, ahol múltbeli árnyak próbálnak lehúzni – előbb megerősítem magam.

És igen… vannak emberek, akiket nem tudok megjavítani.

Nem is kell.

Mert már tudom, hogy nem minden kapcsolatban kell győznöm. Elég, ha önmagam maradok.

Ez a győzelem.

Most csak fekszem.

De ne tévesszen meg senkit – ez nem passzivitás.

Ez feltöltés.

A harcos ma pihen, mert tudja, hogy holnapra új küldetése van.

„Aki tud pihenni, az tud harcolni is. Aki ismeri a csendet, annak nem kell kiabálnia.”

— Nyra Solen