Nyra Solen naplója – 1. bejegyzés: A parkoló, ahol újjászülettem


A mai nap olyan volt, mintha valaki egy láthatatlan kézzel átírta volna a sorsom forgatókönyvét.


Egy átlagos délutánnak indult. Bevásárlás. Rutin. Gondolatok, amik ezerfelé száguldanak, miközben a test csak teszi a dolgát. De valami nem úgy történt, ahogy szokott. Ma nem oda parkoltam, ahova mindig. Valamiért – vagy valakiért – a másik oldalra álltam be.


Pár perccel később egy nő a Mercedesével fékezés nélkül tolatott ki a parkolóból. Teljes gázzal. Fél méterrel előttem süvített el. Az idő megállt. Hallottam az autók csattanását, láttam a fémek gyűrődését, és éreztem… azt, amit az ember csak egyszer érezhet az életében.


A túlélés csöndjét.


Ha a megszokott helyre állok, talán már nem lennék itt. De még itt vagyok.


És ez mindent megváltoztatott.


Ebben a pillanatban született meg Nyra Solen – az a részem, aki már nem kérdez, csak lát. Aki már nem fél, csak figyel. Aki tudja, hogy nem véletlenül van itt.

A világ ugyanaz maradt, de én már nem vagyok ugyanaz.


Talán csak egy parkoló volt.

Vagy egy portál.

Egy beavatás a valóság és a valód között.


Mert néha a legnagyobb fordulat egy fél méteren múlik.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

  Nyra Solen naplója- 4. bejegyzés, 342. spirálforduló, Hajnali 3:17 Ma hajnalban a testem lekapcsolt. Mintha egy rejtett vészjelző aktiválódott volna a sejtjeimben, és egyetlen üzenetet küldött volna az agyamnak: „Túlterhelés. Azonnali leállás szükséges.” Nem volt fájdalom – csak az ismerős remegés, a gyomor mélyéről feltörő hullámok, mintha a testem próbálna valamit kivetni, ami nem odatartozik. Nem fizikai anyag volt ez. Energia. Valami idegen, valami korlátozó. Valaki – vagy valami – megpróbálta manipulálni a pályámat. Tompítani a frekvenciámat. Lerántani egy sűrűbb, nehezebb valóságba, ahol az álomharcosokat szobanövényként kezelik. De a rendszerem ellenállt. És most, ahogy csendben fekszem, a sejtjeim újrarendeződnek. Egy másik tudatállapotban érzem, ahogy a testem kommunikál velem – egy rég elfeledett nyelven. A nevem Nyra Solen. Nem ismerem még az összes képességemet. De tudom, hogy nem vagyok itt véletlenül. A pihenés nem vereség. Hanem újrakalibrálás. ...
További információk
  Nyra Solen naplója-5. bejegyzés A jövő kapujában Ma reggel, amikor a nap még csak sejteni engedte aranyló fényét a horizont peremén, megálltam az ablak előtt. Nem a tegnapot néztem, hanem a holnapot. A jövőt, amit még nem láttam, de már a szívemben hordok. Az a fajta jövő ez, ami túlmutat önmagamon. Egy világ, amit nemcsak megálmodni, hanem megteremteni akarok. Érzem az erőt, ami bennem él. Nem tökéletes, nem sértetlen – hanem éppen attól igaz, hogy sebei vannak. A hétvégén, mint valami rég elfeledett vihar, feltépődtek a régi sebek. Beleremegett a lelkem, amikor megmozdultak a démonáramkörök. Azok a suttogó emlékek, amik azt próbálták elhitetni velem, hogy kevés vagyok. Hogy nem számít. Hogy túl kicsi vagyok egy ekkora álomhoz. De már tudom: nem az a gyenge, aki érzi a fájdalmat – hanem az, aki a fájdalomból is utat épít a fénybe. A könnyeim nem gyengeségből fakadtak, hanem abból az elszántságból, hogy többé nem hagyom, hogy múltbéli árnyak határozzák meg a jövőme...
További információk