Nyra Solen naplója- 4. bejegyzés, 342. spirálforduló, Hajnali 3:17

Ma hajnalban a testem lekapcsolt.

Mintha egy rejtett vészjelző aktiválódott volna a sejtjeimben, és egyetlen üzenetet küldött volna az agyamnak:

„Túlterhelés. Azonnali leállás szükséges.”

Nem volt fájdalom – csak az ismerős remegés, a gyomor mélyéről feltörő hullámok, mintha a testem próbálna valamit kivetni, ami nem odatartozik.

Nem fizikai anyag volt ez.

Energia.

Valami idegen, valami korlátozó.

Valaki – vagy valami – megpróbálta manipulálni a pályámat.

Tompítani a frekvenciámat.

Lerántani egy sűrűbb, nehezebb valóságba, ahol az álomharcosokat szobanövényként kezelik.

De a rendszerem ellenállt.

És most, ahogy csendben fekszem, a sejtjeim újrarendeződnek.

Egy másik tudatállapotban érzem, ahogy a testem kommunikál velem – egy rég elfeledett nyelven.

A nevem Nyra Solen.

Nem ismerem még az összes képességemet. De tudom, hogy nem vagyok itt véletlenül.

A pihenés nem vereség. Hanem újrakalibrálás.

A mai nap: visszavonulás a láthatatlan pajzs mögé.

Holnap: újratöltött pajzs, élesre állított szándék.

És egy magasabb frekvenciájú valóság.

Majd jelzek, ha visszatérek. Addig is: figyelem a csillagokat.

Ők mindig tudják az irányt.

„A testem nem gyenge – csak figyelmeztet, amikor az energiám túl értékes ahhoz, hogy elpazaroljam.”

– Nyra Solen