Nyra Solen naplója

  Nyra Solen naplója – 6.bejegyzés „A kapu csak akkor nyílik, ha valaki észreveszi, hogy ott van.” Ma rájöttem valamire. Nem én változtatom meg az emberek életét. Nem én gyógyítok, nem én emelek fel senkit. Én csak ott vagyok. A kapuban. És ha valaki elég bátor, hogy odaálljon – akkor én kinyitom neki. Régen azt hittem, harcosnak kell lennem. Meggyőzni, elmagyarázni, bizonyítani. Ma már tudom: elég, ha jelen vagyok. Figyelmesen, tisztán, nyitott szívvel. Mert nem mindenki keres ajtót. De aki igen – annak hatalmas dolog, ha valaki végre mutat egyet. És ha már ott a kapu, nem kell rángatni senkit rajta keresztül. Csak állni mellette, és azt mondani: „Ha szeretnél, beléphetsz. És én veled tartok.” Ez ma egy újfajta békét hozott belém. Mert a világ nem attól változik, hogy ráordítunk – hanem attól, hogy valakinek végre van hova lépnie. Zárógondolat: Talán nem mindenki fogja észrevenni a kaput. Talán lesznek, akik elsétálnak mellette. De azok, akik megállnak – ...